2012. január 8., vasárnap

Szikora Zsó

Élek

Úgy szórtam szerteszét, két kézzel,
számolatlanul az éveket, mint
akinek mindegy, mit tartogat még
az e világban való létezés,
hisz úgyis színleli csupán, hogy él.

Aztán jöttél, s veled megváltozott
létem. Az idő sem herdálni való
haszontalanság már, árfolyama
felkúszott, valóságos kincs lett.
Együtt vagytok értékesek és én
azóta féltve őrzök minden percet.

Ha tehetném elkapnám, s palackba
zárnám a veled tölthetőt. Jusson az
ínséges, nélküled való időkre.
Apránként kortyolnék belőle, hogy
kitartson addig legalább, míg úgy
érzem, nem színlelem - valóban élek.