2012. január 19., csütörtök

Nagy Zoltán

Várok

Alszik a város fehér ködpaplan alatt,
álmában talán boldog most minden lélek,
csak a virrasztó csillagok vannak ébren,
és a szél dúdol halkan bús rapszódiát.

Őrzöm a világot ablakomban ülve,
számomra Morpheusz ma sem hozott álmot,
vonszolják az időt ólomlábú percek,
és én síró reménnyel egyre csak várok.