2012. január 26., csütörtök

Illés Gábor

Csend
-részlet-

Karjával ringat az időtlenség.
Nézegetem - csak távolból - ezt
a fakó világot.
Megdobban ezer lüktető feszület.
Megrezzen egy gyönge test,
de csak hallgat,
hallgatja a hümmögő percet.
Mozdulata egy jelenésen térdel
és csak nézi, nézi az eget.
(szótlanságot ölelek)

Gondolatig merül benned
és ruhát sző rád
a csend.