2012. január 8., vasárnap

Grigo Zoltán

Mondd...

Mondd, simogatnál engem mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb, már nem visz el?
Ha az idő, nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen, és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?