2012. január 28., szombat

Gál Sándor

pengeélen

a fáradtság
amikor eltörik a vers
és az ég
madártalanná öregszik
itt a lehajlás
és a fölemelkedés
élethalálharc
bizonyítható mérték
a világ ma már
e pengeélen áll
a tudott mélység
vérrög-pirosán
mit tehet ilyenkor még
a kéz s a szív
mit tehet
a szándék s az indulat
ember mivoltunk
ösztönereje
várni amíg a virradat
ezüst sugara
megérinti a fákat
hajnalzöld
pillanatát a létnek
amely a te arcod
s a te hangod immár