2012. január 2., hétfő

Banka László

Gyermekké teszel

Talán észre sem veszed,
lassú léptékkel közeledsz
és gyermekké teszel.

A világ ismét csoda,
veled újra felfedezem,
mosolyod a lepel.

(Lehet csak felruházlak,
maradsz elképzelt ideál
s mész ahogyan jöttél

váratlan és csendesen
és ülsz érzelmeim felett...
szülővé lettél).

Talán észre sem veszed,
lassú léptékkel közeledsz
és gyermekké teszel.

Talán észre sem veszem,
hogy lépted nyomán haladok
és részemmé leszel.