2011. december 8., csütörtök

Molnár Péter

Homály, völgyben

ködből szoknyát
felhőkből gallért varr
a hegyekre
az ősz
a völgy láthatatlan
feloldódik a szürkeségben
tetők vörös cserepei
homály-tájban
izzik a borbolya rőt levele
amott dérfehér ló legel
fejét lógatva
elázott száraz füvet
szerelemből kovácsolt
fekete rúddal
igazgatom
kandallómban
a remény izzó
parazsát