2011. december 31., szombat

László Noémi

Csendes vagyok. Immár meghallhatod
az árnyak lépteinek halk neszét:
...
Szavaim szürke csuhát öltenek:
nem szólhatok, és testem sem kísért,
csak lángom izzik élő lángodért —
így alszom el, és így borítja rád is
csendjét az éj, e néma katedrális.