2011. november 19., szombat

Zsiga Lajos

reggel

sólyomszárnyakon repül
a tétova perc
álmot sző magának
a csend
míg az éj pillája megremeg

zászlót bont a felhőhad
égi mezőkön vágtat
magával sodorja
mosolyát a holdnak
fényét a csillagoknak

alszik a táj csak a szél sóhajt
hajnal könnyes szeméből
zöld fűre hull a harmat
irányt vált a toronyban
magában táncoló szélkakas

ölelésre tárja karjait
hegy mögött a nap
leborulnak előtte a bokrok
míg tovább áll a hajnal
a lombos fák alatt

ébred ember és határ
táncra perdül élet és halál
anya öleli gyermekét
míg a múló csendben
minden lélek hazatér