2011. november 11., péntek

Zsiga Lajos

Az ősz

riadt madarak szárnyra kapva,
csapatostul szállnak
vijjogva,
délnek, mert félnek, mert jönnek
az ezüsthajú vének,
kiknek
szemükben megfagytak a fények.

kitakarítják az udvart az álmos
szürke, csendes esték,
dideregve ül
kerítésen a fagyott csillagfény,
szívében őrzi a nyár melegét
a megdermedt élet:
meleg vackában
dúdolja a túlélők víg énekét.

messze hallani már a tavaszt,
ahogy muzsikál hegedűjén
a lágy szél,
mint borostyánban zárt virágkép,
úgy őrizzük
lelkünkben az évszakokét.