2011. november 27., vasárnap

Végh Tamás

November

A vén körtefa ága keserveset reccsent,
mire lehullt tél lett, s a földbarna levelek
már szűz hóval ölelkeztek.

Útszéli korhadó fakeresztnél imádkozva
megpihen a vándor. Megáll vállánál
a szél, véle hallgat, majd tovalép.

Eljön a reggel, mikor már deres arccal
ébred a rét, fagy feszíti a tócsák tükrét,
s az erdő szélénél egy őz még hátrapillant...

Házaink köd mögé kucorodva néznek
farkasszemet a viharzó hajnali éggel,
de az angyal itt van már a kertek alatt...