2011. november 11., péntek

Ignéczi Péter

Álmomban rámhajoltál

Míg hittem, fény, tűz voltam. Én már nem hiszek sosem. Hiába
ver a sorsom, éget tűz - ajtóm zárom. Szekercém forgácsot
szab és fenyőillat terjeng. Építem házikómat.
Eljöhetsz hívatlanul.
Vágott virág vár téged. Asztalon étel, ital. A kert
csendes. A tóban aranyhalrajok úsznak. Ezernyi álom
bennem. Elsorvadt hiányod ég. Elringatsz hit! Vakítasz.
Két fa, közte árokpart. Csak sóhajunk ér össze. Hídnak ott
a szivárvány. A kín nem fáj. Eltűröm. Hosszú éj. Vibrál
a csönd. A csillagok tudják-e merre jársz? Ne emlékezz! Szólít
egy hang és vinne hozzád, vagy máshoz - félek.
Álmomban rámhajoltál.
Elhittem.
Pedig nem vagy.