2011. november 29., kedd

Forró Hajnalka

Ki megosztja velem…

Gyertyát gyújtok,
hogy lábnyomom
ne igya magába
sáros magányom,
s ne nőjön rám a világ,
ha elhalványulna
cigarettnyi fényem.

Lásd, mezítelenül él
belémfelédnyi álmom,
mert érted ébredő imám
ráteríti leplét…
A csillogás,
mely nem váltja fényét,
szememtől szemedig
nyit ajtót,
hogy belépj egy
bennem-benned világba,
hol nincsen rács,
csak életünk élete,
mely ránk tisztul,ha
egymásra nézünk.
Isten előtt magunk vagyunk-
s mi ketten,
egymás nyomában járunk…