2011. november 29., kedd

Forró Hajnalka

Az én adventom

Suttogó éjszaka pilláin
visszarezzen a hamvadó fény,
s olvadó gyertyám gyenge lányteste,
letérdepel a Lélek oltára előtt.
Még hallom magamba kóstolt
imádkozó hangod utolsó szavát,
s hagyom, hogy a zengés „Ámen”-ra fesse
távolodó arcod vonalát.
Minden útravalót rád aggattam hirtelen,
vágytam, hogy lángként vigyél életedbe,
de ha csendem csendedért megfizet,
Ketten együtt indulunk el Betlehembe…