2011. november 29., kedd

Báder Judit

Lélekölelés

Úgy lépkedek benned,
mint zúgó patak kövein,
vigyázva,
ne vedd észre
bokámon a vízcseppeket.
Hol fény, hol árnyék,
leveleken át.

Magányos séta, hívatlanul.
Lopva-lesve arcod.
mögötte történeted ráncait.
Lélekölelés.
Meder alján
tisztára mosva
vakító igazságaink.