2011. október 30., vasárnap

Zsiga Lajos

ó, kincseim...

ó, kincseim, ti drága szavak
megkenve veletek
morzsálódó kenyere
a koldusnak
elhagyott réteken
forrás tiszta vizét
takarja a gaz
lehajol hozzám az Úr
némán vigasztal
hiába gyűjtöttem
gyémántot aranyat
mostanra folyó kaviccsá
változott a pillanat
én álmodtam-e az életet
vagy az élet álmodott engem
ki ígért nekem örök életet
- senki-, senki sem
elmémen ül a döbbenet
hisz csak annyi vagyok
mint egy madárfütty
a délutáni dúdoló ligetben
mögöttem hagyva
szárnycsapásait az életnek
ó, kincseim, ti drága szavak
belőlem nőttetek
mint csírája a magnak
hol dicsérve, hol átkozva
nőttetek gyökértelen fának
erdőtlen tisztás, hol szenvedtek
ó, kincseim, ti drága szavak