2011. október 30., vasárnap

Nemeskéri-Orbán István

Rőt falevél

Rőt falevél, mit hord a szél,
szőnyeget terít lépteim alá,
halkan járok, mint a lélek,
fejet hajtok, elmerengek,
nem neszezek, nem beszélek.

Gyertyát gyújtok emlékezni,
elmúlt éveim némán mesélem,
nézve a követ fejetek felett,
s a szállongó rőt falevelet,
fejet hajtok, nem beszélek.

Nézem ezt a rideg helyet:
- felvésik-e majd nevemet,
ha egyszer mégis idetérek –
fejet hajtok, imát mondok,
csendben állok, nem beszélek.