2011. október 30., vasárnap

Kiss Benedek

Anya-hiány halottak napján

Szükségem volna most egy anyára,
épp olyanra, mint édesanyám volt.
Szükségem volna mosolygására.
Csak néznék rá, s ő mindent tudna.
Ő is nézne fátyol-szemekkel.
Szája valami meleget súgna.

Így ülnénk hosszan, könnytelen.
Aztán kezét kinyújtaná,
térdre rogynék,
és végtelen
sós cseppet hullatnék reá.

Mert könnyem akkor megeredne,
s bevallanám életemet,
s arra kérném, mentsen ki innen,
ha teheti, s ha még lehet.

Mert megértem, lám, a halálra,
de nem tudok elmenni, jövőnk titok.
Szükségem volna most az anyámra.
Hozzátok elém, szent angyalok.