2011. október 8., szombat

Kálnoky László

Szavak

Miféle cél sarkallhat engem?
Hihetek-e az értelemben,
ha minden utamat lezárja,
mint drótsövény, a MINDHIÁBA?

Tiszteljem, mit az ég parancsol?
Remegjek-e a kárhozattól,
ha éjszaka ágyam felett áll,
mint néma rém, a NEM LESZEK MÁR?

Vagy jobb, ha vélük nem törődöm?
Akad még boldogság a földön!
Csak ne fújná a szerelemre
fagyos szelét a NEM LESZEL TE!

Akinek az egész világ fáj,
segítségért sosem kiált már,
mert túltesz minden szenvedésen,
és zsarnokabb a NINCS REMÉNY SEM.

Van-e szükségem szívre, észre,
ha oly törékeny, mint a csésze,
s ezer darabra hull a porban?
Söpörje el a SEMMI VOLTAM!