2011. szeptember 25., vasárnap

Zsefy Zsanett

hozzád halkulok

az óra fárad
hangja halkul
szél sodor sok pergő falevélt

fölém szökik báli rongyban
a csillagokkal terhes ég

a tegnap hangos
virágtól gazdag
rétjének köpenye szaggatott
száz sebből vérzik
a hajdanszép volt

pipacs szára pőrén hajol

sír a mennybolt
koldus a fénye
takargatja mit rám hagyott
nem oszlik vágya hogy
szakadjon tájra

lelkem mélyéig
áztatott