2011. szeptember 18., vasárnap

Szabolcsi Zsóka

Éjóra, csendhajnal...
-részlet-

Éjóra,
csendhajnal,
ködfátyol
betakar.
Moccanni
nem tudok,
repülni
felejtek,
föld felett,
ég alatt
könnyeket
elrejtek.
Rejtelmek,
sejtelmek,
felsejlő
fényjelek
csupán csak
szikrái
didergő
léleknek,
csendbe hullt
szárnyalás,
hamvadó
lángolás,
elfakult
látomás,
elnémult
álmodás...