2011. június 26., vasárnap

Pálinkás Krisztina

Nem írok semmit...

Nem írok semmit, csak
esőcseppet, napsugarat,
szivárványcsíkot,
halkuló nevetést,
kutató pillantásokat,
kérdéseket, válaszokat,
köveket, porszemeket,
felém nyújtott,
tétova kezet.
Nem írok semmit, csak
pillanatot, szám
széléről mosolymorzsa
pereg, pókhálóvékony
kendőm néked is
odaadom, töröld
simára ráncaidat
te is.
Nem írok semmit, csak
félsz-szavakat, visszanéző
mozdulatot. Senki
földjén szakadt ruhát
foltozok, s a szél tépi
ki ujjaim közül a
tiritarka, végtelen
fonalat.