2011. június 22., szerda

Otto Erich Hartleben

Cunettone

A kandallónál, melyben lobogott a láng,
elnémultak, eszükbe jutott életük.
Aztán szétfoszlott mind, mi egykor volt övék,
s a megnyílt pillanatban éltek már csupán.

A sötétlő bor, odalent a hamu közt,
feltündökölt és meghitt mélyvörösre vált.
A nap leszállt – fénylett a hegyeken a hó –
s mintha acélból öntve – kinn a téli ég.

Nézték egymást: ámulva, mégis értve jól
- és mit se kérdve - büszkén simult kézbe kéz.
Ritka visszfény gyúlt mindkettőjük homlokán
a kandallónál, melyben lobogott a láng.

Tandori Dezső fordítása