2011. június 26., vasárnap

Kováts Péter

Búcsúüzenet
-részlet-

Meséltem Rólad a felkelő napnak,
mondtam, hogy tőlem most elmész,
mert ő az, ki fénnyel vet véget az álmoknak,
hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.

Megsúgtam az éppen fogyó holdnak,
hogy elszólít tőlem egy új remény,
kértem ezüst fénypalásttal védjen,
ha bántanának riasztó éji árnyak,
hisz már nem védhetlek meg én.

Minden út végét megkerestem,
mely most tőlem messze visz,
s rá útjelző táblákat szögeztem,
ha a most gyönyörű irányt elveszítve,
az életlabirintusban kétségbeesve
bolyonganál kiutat keresve,
rátalálj a hozzám-vezetőre.

A csodáról, mi vagy, s voltál,
szólt már vers, rím és dallam,
s tudom, valami hiba mégis volt bennem,
hogy most így, Nélküled maradtam.
...