2011. június 22., szerda

Egyed Emese

Alba

Dalok születnek, éledeznek:
könnyű fohászok kedvesemnek.

Kihunyt a csillag: szenderegtem.
Messzire elvitt: szenderegtem,
itt jártál s hagytál szenderegnem
Dalok hintáján tévelyegnem!

Bocsáss meg, égi-földi óra!
Bocsáss végső találkozóra,
fohászaimból hajnal sarjadt
Fénylett másnak. Neked. Magamnak.
Emlékeztetett jövendőkre,
Víz-tűzre, földre,
Levegőre.

Ábrándos égben lebegőre.

Könnyű fohászok? Eltévedtem:
segíts ébrednem.
Közelednem.