Úgy imádkoztam: „Uram, oltsad
Dalolni vágyó süket szomjam!”
De földi lény nem szabadulhat
Soha a földtől, kivált mostan.
Mint áldozati füst, mely nem száll
Föl Dicsfény, Erő trónusáig,
Csak szétterül lent lábaidnál,
Füvet csókol, s mondja imáit,-
Úgy hullok én is, Uram, látod,
Eleidbe, s kérdezem, várom:
Érinti-e majd égi lángod
Hunyt pillám, csodás némaságom?
Szöllősi Dávid fordítása
