2011. június 22., szerda

Anna Ahmatova

Az egyszerű, bölcs létet ismerem...

Az egyszerű, bölcs létet ismerem,
Az égre nézek, és Istent imádom,
Hosszan bolyongok kora esteken,
Hogy enyhítsem fölös nyugtalanságom.

Mikor a völgyben bojtorján susog,
És a berkenye sárga fürtje kókad,
Én folyvást vidám verset faragok,
Te múlandó, gyönyörű élet, – rólad.

Itthon vagyok. Kandúrom hízeleg,
Tenyerem nyalja, kéjesen dorombol,
S ragyogó fény gyúl, esti üzenet
A tóparti, tornyos fűrészmalomból.

A csöndet csak ritkán szakítja meg
A gólya a tetőn, kereplő hangon,
S ha most ajtómon kopogsz, jól lehet,
Azt én talán, talán már meg se hallom...

Szöllősi Dávid fordítása