2010. november 13., szombat

Halmai Tamás

Séta

Az út nem út: ajándék és ajánlat.
A létezés rejtelmes hasadéka.
Isteni csoda, emberi varázslat
a szeptemberi erdőben a séta.

Az ég alatt az ég
felé terelget.
A teljes most elég,
a pár most teljes:

világít mindenük,
úgy mennek, kéz a kézben,
részek egy csak velük
hiánytalan egészben;

léptükre felfigyel,
ki létüktől ragyog.
Tengerből delfinek,
mennyekből angyalok.

A fákat nézik, gyászban a gyönyört.
Az őszi napban mind konvertita.
Térdre esne, ha tudna, ez a tölgy,
de törvényként kell magasodnia.

S esőben, ködben, sárban
éppoly fényesen kószál
egyetlen fűszál égi anyagában
a bölcsesség, a türelem, a jóság.

A közeledőt távlat nyűgözi.
Többé nem fordul hátra.
Sírásra hívja s felujjongani
az évszakok pálfordulása.