2010. november 2., kedd

Egyed Emese

Táj hegedűvel

Színes sugár fölé hajlik az ősz
kíváncsian, szorongva. Mint a gyermek
titokzatos teljessége fölé
hajoltál, mikor először figyelted,
és elfogadtad mint jelenvalót.
Elállt talán a szívverésed is.
Észrevétlenül lettél az övé,
már színes álmokat szőttél köré!

Nem tartottál attól, hogy megelőz
egykor futásban, észjárásban és
evilági boldogulás szerint;
másképp rendezi gondolataid,
lemondani-bizakodni tanít:
mulandóságod, lombod leszakad,
s ujjaid végén, mint faragott bölcsőt,
úgy ringatod a holdat!

Bal arcom fenyőerdők után könnyes.
Jobb arcom fehér juhar árvasága.
Húrjaim távolodó madarak.
A kulcs? Egy elgázolt galamb mellében.
Arctalan sorsunk simán tovahajt -
félbehagyott dalok tartanak ébren.

Hangol az ősz, hajnalban hangverseny lesz!
Idő hullámzik, megzendül a part:
szólítanak. Vonó simul kezedhez.