2010. október 24., vasárnap

Molnár Péter

Életmozaik

csak nézlek
mosolyogsz
észre sem veszed
amikor összeroppan bennem
valami
annyi hangot ad csak
mint a tojáshéj
amikor elmorzsolod

csepp reccsenés
semmi több
így török meg
apránként
darabkákban
ami marad utánam
életmozaik

a burok lepereg
vékony lapokban
válik el tőlem
lábamhoz hull
ismét védtelen
a hegekkel borított
kiszáradó lélek