2010. július 24., szombat

Vasadi Péter

Egy hársfa alatt

Hogyan is függhetne
szeretetem attól,
hogy az, akit én
szeretek, szeret-e?
Elfogadom őt. Téged.
Őket. Azt. Elhiszem
róla, hogy él. Jó?
Nem tudom. Rossz?
Ennél mélyebbre
kell, s magasabbra.
Látom, húsa van.
Fáj neki, lélegzik,
örvend; igazi. Ez
pedig annyit tesz:
létezem én is.