2010. július 25., vasárnap

Paul La Cour

Most

Most -
határán a mai éjjelnek,
mikor a lomb lemond fájáról
s hallgatnak az ijedt galambok,
mikor a vihar még csak remegés,
szívünkön vékony csík csupán,
most, amíg van még némi hangom,
gyermekkori partjaim menekültjeként
mondom neked:
egy furulya folyton dalol
tisztán, körülfolyva a csendtől,
magasan, mint egy rejtett forrás,
mióta kezed hűsítő leveleit
ráfektetted kezemre.
Minden szó szükségtelenné lett,
némaság s dal békét kötöttek.
Ittam magamba vasfriss hallgatásod.

Sulyok Vince fordítása