2010. július 25., vasárnap

Kovács Erika

valahol elveszett...
-részlet-

ma a mosolyom,
pedig kerestem.

A szorongó hajnal alatt kezdtem,
de annyira kétségbeestem,
hogy már bőröm alatt,
de még csontom üregeiben is megnéztem
és akadozó szívverésemben sem leltem...
...
ezért Istent is számon kértem
...
de Ő
meleget és fényt ölelt rám,
nyugalmat teremtett
és elvitt
abba a szobámba,
ahol mindig
olyan közel hajolsz hozzám,
hogy egy pillanat alatt csupaszra vetkezem,
mert itt
csak Neked létezem,
mint nyílt szemű gyermek

mosolyogva

csendben

kimondhatatlanul szeretve