2010. június 5., szombat

Serfőző Simon

Látod a világot
-részlet-

Szoktatsz a szívedhez,
mint madarat magához a gally,
ne másfele szálljon.
Befogsz tekinteteddel,
a szél az ország melyik végében
ér utol, már túl
valahány dülöngélő láthatáron.

Idegszálaid hosszú indákkal
hajlonganak szélbe, világba,
érzékelnek minden égtájat,
égtájait gondolataimnak.
Szemeddel látod a világot,
az azon túlit is a világnak.

Kitárulkoznak a titkok.
És én sokszor csak állok,
s hallgatom, amint lélegzetedtől
lüktet domb, mennybolt,
s minden tagom fáj érted
...