2010. június 9., szerda

László Noémi

A lélek füstös folyosóin
nincs hiteles idő, se tér,
csupán a halvány, furcsa illat
mely mindig új álomba ringat
s homályban könnyedén kísér;

az árny a fény ölében él,
nem nő, és nem húzódik össze,
s hogy nincs, mi valósághoz kösse,
a forma omlik és zenél,
és minden csupa olvadó szín.