2010. június 5., szombat

Hollósy Tóth Klára

A költészethez

Otthont nyújtasz nekem, menedéket,
meghívsz hozzád, és én örömest hagyom,
veled lenni kedvet mindig érzek,
így van ez, mióta eszemet tudom.

Itt vagy közelben, sose hagysz cserben,
úgy ölelsz magadhoz, mint soha senki,
rólad ismer magára a lelkem,
ha megvendégelsz, inni adsz és enni.

Naponta meghívsz, veled kell lennem,
a kötelékünk eltéphetetlen,
lobognak belőled sugárzások.

Általa tisztán magamra látok,
utat mutatsz, hol biztosan járok,
s amelyen hozzád hazatalálok.