2010. június 5., szombat

Bartal Klári

Csak éjszakánként

Csak éjszakánként élhetek,
Reggelre mindig meghalok.
Álmomban Nálad járok én,
Forrón ölel át két karod.

A csöpp szobában vágy az úr,
Csókod pecsét az ajkamon
S én aláhullva, boldogan
Szíved ritmusát hallgatom.

S minden reggelre meghalok,
Mert csupán éjjel élhetek.
Az undok vekker felcsörög:
Megint Nélküled ébredek.