2010. május 30., vasárnap

Lelkes Miklós

Mikor a csend beérik

Mikor a csend beérik:
kék ujjhegyen
lepketánc, fehér szárnyak,
fényszerelem.

Mikor a csend beérik -
piros a dal:
a piros dallá gyújtja
mit szív akar.

Mikor a csend beérik:
gyümölcs ragyog.
Édenkert-szellő ringat
égillatot.

Mikor a csend beérik -
már hallgatunk
egy hangra, halkan súgja,
hogy nem vagyunk,

s lelkünkben is beérik
másik való:
hogy nemléten túl lenni,
az volna jó.

Mikor a csend beérik -
új tűz velünk:
értünk kiált a múltunk,
volt-életünk.

Mikor a csend beérik -
könnyes a szem,
s fáj egy csillagos szépség:
a végtelen.