2010. május 31., hétfő

Ignazio Delogu

Ideje volna már

Ha onnan nézem
a tengert, ahol
felkel a nap,
arra gondolok, merről
érkezett e nevezetes földre az,
aki először adott nevet
a köveknek,
a virágoknak, a vizeknek, az állatoknak,
s hogy milyen nyelven
szólította barátnak
az ellenséget,
s a válaszra,
ha választ kapott.
Ha onnan nézem
a tengert, ahol
kihuny a nap,
a régi titokra gondolok,
amellyel visszatalálhatunk
az ősi időkhöz,
hogy újrakezdjük
az elfeledett, megcsalt,
elhagyott, immár mindenki
életétől idegen
történelmet.
Nem hiányzik az oka,
ha nem vagyunk:
másokban tévelyegve
keressük az utat,
és századokat késve
járunk,
mint vakok.
Ideje volna már, hogy
elmondjuk, kik vagyunk,
honnan jövünk,
és hová tartunk.

Stefano De Bartolo fordítása