2009. december 15., kedd

Sinka István


Végy karjaidra, idő

Be jó is lesz megbékülni,
s megbékülten megszépülni.
Úgy, mint a pusztán a messzi
s hanyatló viola esti.
Mint ég alján az őszi kékség,
mint a kunyhói szegénység.
Megbékülni majd a tájban,
s megszépülni a halálban...
Végy hát karjaidra, idő!
S míg az estém árnyéka nő,
ringass, mintha fiad lennék,
s mintha már békülni mennék.