2009. december 7., hétfő

P. Tóth Irén

Hibáink

Hibára hibát halmozó,
szíveket zsugorító
félelem.

Az álvakság nyugalmat őrző,
a sötét sötét,
az eső hideg és vizes.
Mi ma nincs, abból
holnap sem jut
senkinek.

Hibák voltak, vannak,
mindig lesznek -
tudjuk: nem vagyunk szentek.

Túlélni kell sok éjszakát,
mik nyomunkban loholva,
büntetnek minden billenést.

Nincs menekvés - az erő kevés
vagy az elszántság -
de mindig-mindig valami.

És hibára hibát halmozó,
élni nem tudó,
folytonos tesztelés
minden napunk.