2009. december 13., vasárnap

Molnár Péter

Idő

groteszk parafrázis

Ha lenne rá szavam elmondanám,
hogy rohan az idő,
– akár a folyó –
sebes sodorral
partjaim között.
Percekből varrott kalappal fejemen
futok a túlsó partra.

Lábam a folyó tükrét nem érinti.
Koboldléptekkel ugrom át
időzsombékokat,
kopott tollal rajzolok szavakat
a sűrűsödő semmibe.
Lábam botlik,
gáncsolnak kihűlt érzelmek
sűrű nádszálai.

Emlékek kusza gyökereibe
csavarodva zuhanok,
elmerülök.
A folyam felszíne
apró hullámot vet csupán,
csöpp fagyöngykoszorú lebeg
ott, ahol megfojtott az idő.
Elmondanám ha lenne rá szavam...