2009. december 1., kedd

Kovács Erika

Az éj rajzolta

Az éj rajzolta arcod konturját
szobám falára.
Csendsóhajok hagyták el ajkam,
és az idő
leült ágyam szélére,
hogy egybefonja
szétszakadt álmainkat.

Szemeink nesztelen szeretkeztek
végtelen mélységben.
Kezeink egymást simogatták
a halkuló csöndben.
Hold fénye kísérte végig
minden pillanatunk,
s rejtette belénk
a mindenség legszebb kincsét:

- az örök emlékezést...

Mosollyal az arcomon figyeltem,
ahogy elosontál
a csendben érkező hajnal
lágy ölébe...