2009. december 15., kedd

Kovács András Ferenc

Idő, széljárta könyv

Vers Eminescu-motívumokra

Idő széljárta könyv nősz
Suhansz a szív terében
Üres lapod fehéren
Fölöttem átsuhog
Hová hullt annyi könny s ősz
Forrás tükrén a hársak
Hol vannak már a társak
Fényverte májusok
Miért lettem esti nyárfa
Halk csillagot lehellő
Álomzilálta szellő
Ha lombot hajt a tón
Miért vágy égi hárfa
Lélek bolond kolompja
Bolygó hangját hol ontja
Sugárba hallhatón
Hová hullt annyi ábránd
Kihűlt űrben kerengő
Megőrült árva erdő
Tajtékzó tengerár
Magához hány világ ránt
Szavaknak hány közöny vet
Idő széljárta könyved
Örvénylő csendje vár