2009. december 15., kedd

Hollósy Tóth Klára

Volt álmokon...

Az őszi szél álmokat kerget,
letérdepel egy-egy kis virághoz,
búsak a völgyek, a fák, a kertek,
vonz az erdő, húz egyre magához.

Nyílnak, csukódnak mind a fények,
színt váltanak völgyek és hegyek,
a fákon még megreszket az élet,
előcsalja mind könnyeimet.

Körülöttem haldoklik az élet,
itt nincs zaklatás, nincsen indulat,
hulló végtelenén a lélek,
gondfelejtő békében marad.

Új szelek lopakodnak halkan,
fülelem a lét minden kis neszét,
reményük, hitük száll a dalban,
mely csendben ködforgatagba vész..

És tárul egy túlvilági rét
képzeletben egy árny száll velem,
a jelen perc új vendégeként,
a sorsom, elrontott életem.