2009. november 28., szombat

Kelemen Évi

feléd...

feléd irányít
e szürkén homályos
végtelen idő
futnék de visszaránt
hosszú báliruhám
mit magamra varrtam
végleg ledobnám
nyakig gombolva
szél sem járja át
mennyi kínt rejt
nem tudhatod
míg nincs feloldozás
mert megfojt
e sorsommá nőtt ruha
s holtan csak senkid lehetnék
de mikor Napod süt rám
vetkőztet a fény
hát óvj engem ha
megmenteni nem tudsz
vagy dermessz le inkább
hogy ne hulljak szét